Újra és újra rácsodálkozok, mi mindenhez képesek vagyunk hozzászokni. Az új érkezők egy hét alatt már belerázódnak az itteni életbe, felveszik a ház ritmusát. Természetes az udvaron kézzel mosni, harminc emberrel egy házban élni és mindent megosztani, attól függően éppen ki miből futott ki. Ha éppen pár napig nincs rendes víz a házban, a legboldogabb pillanat mikor végre van mivel kimosni a ruhákat. Amikor majd elmegyünk, pár nap alatt ugyanilyen könnyen visszarázódunk majd az otthoni szokásokba, látjuk és érezzük a különbségeket, alkalmazkodunk.
Sokan azonban nem kapják meg ezt a lehetőséget, a különböző perspektívát. Számukra az egyetlen ismert életforma amiben felnőttek. Legyen az Kiberában élni, a masaai törzs szokásai közt felnőni vagy bármi más.
Kibera Afrika legnagyobb nyomortelepe. Pontos számadatokat sosem sikerült gyűjteni lakosairól, a becslések 1-2 millió környékén vannak, ami egész Nairobi lakosságának jelentős része. Az átlagkereset napi egy dollár környékén van, kis bódékban rengetegen élnek ilyen extrém körülmények között összezsúfolva. Mégis, számunkra meglepő lehet, hogy amikor a kormány házakat épített nekik, beköltözés helyett kiadták a lakásokat, ezzel próbálva pénzhez jutni. Ők megszokták az ottani életet, az életkörülmények javításánál fontosabb, hogy pénzhez jussanak amiből eltarthatják családjukat.
A masaaioknál természetes a többnejűség, a fiatal lányok férjhez adása megfelelő fizetségért és az elvárás, hogy a nők csinálják a legtöbb munkát. Sok lány ezzel a mintával nő fel, nem is tudja, hogy más út is lehetne…de még ha érzi is, hogy ez nincsen rendben nehéz kitörni és megváltoztatni a hagyományokat. Bár a modern világ egyre jobban és jobban eléri őket, ezeket a szokásokat csak több generáció alatt lehet megváltoztatni emberről emberre. Ha egy valaki megérti, miért van szükség a változásra, ő már tovább tudja adni gyerekeinek, illetve a körülötte lévőknek. Hiszen egymástól könnyebb elfogadni az új gondolatokat is, mint idegenektől akik csak besétálnak a falvakba és megmondják mit tegyenek. Ez mindenképpen hosszú folyamat, de egyesével talán van esély megmutatni nekik egy másik utat, anélkül, hogy kioktatnánk őket.