Az itteniek a zene megszállottjai. Bárhol is vagy, szinte folyamatosan szól a rádió. Az utcára innen-onnan szűrődik ki, a matatukból elképesztő hangerővel üvölt, így alig halljuk egymás szavát. A kedvenceim azok a bodák, amiknek a kormányára hangszóró van szerelve, így tényleg szinte egy percig sem maradsz zene nélkül.
Szerdánként karaokezni járunk egy közeli bárba, ahol az énekeket időről-időre megszakítja egy bulizósabb, táncolósabb rész, ugyanis az emberek nem tudnak ellenállni a zenének. Ha meghallanak egy jó számot azonnal mozogni, táncolni kezdenek rá. És nem is akárhogy. Az árvaházban már a 4-5 éves gyerekek olyan elképesztő mozgásuk van, amilyenre nekünk esélyünk sincs. Csak állunk és bámulunk a többi önkéntessel, hogy milyen jól csinálják.
A legelképesztőbb, hogy tényleg látni az emberek arcán mennyire élvezik a zenét. Egyszerűen nem bírnak ellenállni neki, muszáj megmozdulniuk, és teljesen átélniük a ritmust.